Sziasztok! Ma egy olyan könyvről szeretnék írni amit a könyvhéten szereztem be. Már nagyon régen kinéztem mert szerettem volna komolyabb témájú könyveket olvasni. Ez a regény a Maxim kiadó által jelent meg és 430 oldalas.

Theodore Finchet elbűvöli az elmúlás. Már több módját is kipróbálta, hogy véget vessen az életének. Ám a világ jó és szép dolgai, legyenek azok bármilyen kicsik, minden egyes alkalommal megakadályozták ebben. Violet Markey úgy él, hogy csak a jövőbe néz, számolja a napokat az érettségiig, és azt tervezi, hogy elhagyja a várost, ahol minden a nővére halálára emlékezteti. Egy hihetetlen véletlen megváltoztatja mindkettőjük életét. Amikor Finch és Violet az óratorony párkányán találkozik, még nem tudják, ki menti meg a másikat. Aztán egy iskolai projekten azt a feladatot kapják, hogy fedezzék fel saját államukban a ,,természet csodáit", de Finch és Violet közösen egy sokkal fontosabb utazásra indulnak...
Finch Violet mellett önmagára talál, és a lány megismeri néha kicsit furcsa, de vicces, nyitott,
jókedvű oldalát. A fiú pedig eléri Violetnél, hogy már ne számolja a napokat az utazásig, és készen álljon egy új életre. De ahogy Violet világa egyre inkább kinyílik, Finché úgy zsugorodik.
A könyv meghódította a New York Times sikerlistáját.

A történet két lelkileg sérült fiatalról szól, az írónő nagyon jól leírja a változást amit az egymás megismerése okozott. Finch szülei elváltak, de nem ez okozta a problémáját, hanem a hangulatingadozások. Mindig próbált átlagos lenni, elrejteni a világ elől a gondját. Violett, nővére haláláért érez bűntudatot, mert ő mondta ,hogy azon az útvonalon menjenek haza ahol a baleset történt. A szülei nem hajlandóak beszélni róla, úgy tesznek mintha mi sem történt volna, ami a lehető legrosszabb mert így nem tudja feldolgozni a történteket. Mindkét főszereplőt a szüleik elhanyagolják, nem figyelnek oda rájuk. Az óratorony tetején egymás életét mentik meg, majd Finch Violettet választja párjául egy iskolai feladathoz. Violett az autóbalesete után mindenhova gyalog vagy biciklivel járt, de Finch rá tudta beszélni, hogy szálljon be mellé a kocsiba. Ahogy Violett egyre jobban megbízott Finchben a világ elkezdett megnyílni előtte, egyre több helyet látott. Kiszakadt a mindennapjaiból már kezdte elfelejteni, hogy a naptárján minden este lefekvés előtt ki szokta húzni a napokat. Viszont Finch lelkivilága rosszabbodott ,egyszer amikor begyógyszerezte magát kevesen múlott, hogy nem jut el a kórházig, hogy kimossák a gyomrát. Beköltözött a gardróbjába és a végén bekövetkezett a tragédia. Sajnos azt kell mondanom, hogy várható volt, de azért legbelül én is reménykedtem, hogy nem lesz öngyilkos. A könyv lezárása kifejezetten tetszett és nagyon örültem, hogy az írónő nem csapta össze.

A történet két szemszögből íródott. Az utószóban a szerző leírja, hogy az ő egyik ismerőse is végzett magával. Én miután megtudtam, hogy valószínűleg a  a saját tapasztalatai alapján írta a regényt, akkor tudatosult bennem ez az egész. A könyv végén lelkisegély elérhetőségek is helyet kaptak, hogy még kevesebb embernek keljen átélnie egy ilyen tragédiát.

A kedvenc szereplőm Finch lett mert nagyon sokszor leküzdötte az öngyilkos hajlamait, a bipolárissága ellenére is. Nagyon tetszettek a kis cetlik amiket a falra ragasztott és szerintem nagyon jó gondolatokat fogalmazott meg. Lehet, hogy ha Finch anyukája nem olyan figyelmetlen még segíthettek volna rajta.

Kedvenc idézetem: Az a gond az emberekkel, hogy általában elfelejtik, hogy többnyire és igazán csak a kis dolgok számítanak. Mindig mindenki el van foglalva, nyüzsög, aztán vár valamire, a kijelölt várakozójában.       180-181. oldal

Ezt a könyvet ha még nem olvastátok szerintem el kellene kezdenetek. Nagyon jól van megírva, tele van érzelemmel, a karakterek nagyon szeretni valóak. Szóval én mindenképpen tudom ajánlani nektek mert semmi kifogásolni való nincs benne, egyszerűen tökéletes. Remélem szép napotok volt és ha van rá lehetőségetek adjatok egy esélyt a könyveiteknek, hogy elvarázsoljanak benneteket.